Ez a körforgó a második a Montessori vizuális forgók közül; a babád 5 – 8 hetes kora környékén érdemes lecserélned az előző (Munari) forgót erre.

Amikor úgy látod, hogy a Munari már nem annyira köti le a figyelmét, rövid ideig fókuszál rá, abból tudhatod, hogy eljött az idő. Ha kicsit később, mint a megadott időpontok, az sem baj – figyeld a gyermeked!

Az első, fekete-fehér forgóhoz képest, ezen a három alapszín jelenik meg. Ennek az oka, hogy míg a legkisebb babák a nagy kontrasztos dolgokat látják a legjobban, a picivel nagyobb babák már az eltérő színeket is egyre tisztábban látják. Ez a három szín egymáshoz képest nagy kontraszt: így a legkönnyebben meg tudják különböztetni egymástól őket. A fényes papír szépen csillog, és mivel az egész forgó nagyon könnyű, a legkisebb légmozgás is elég ahhoz, hogy megmozduljanak az elemek.

Ezt a forgót volt talán a legkönnyebb elkészíteni a négy közül. Vagy a második legkönnyebb, a táncosok után. Szerettem vágni, hajtogatni.

Így készítheted el ezt a forgót otthon:

Amikre szükséged lesz

• Fényes papír három színben: piros, sárga, és kék
  Ezt én anno az német Amazonról rendeltem, mert itthon nem találtam hasonlót sem: ezt a csomagot (katt a linkért!) vettem.
• Átlátszó damil
• Vékony, fa rúd: 45 cm hosszú – az enyém átmérője 5 mm, az OBI-ban vettük
• Olló
• Ceruza
• Ragasztó (én stiftet használtam)
• Ragasztópisztoly (és/vagy pillanatragasztó)
• Vonalzó
• 1 db kulcskarika
• 3 db gemkapocs
• Ez a letölthető PDF, kinyomtatva 3 példányban:

Így készítsd el

Vedd elő a fa rudat, ami a forgód alapja lesz. Jelöld meg egy ceruzával a két végétől számított 10-10 cm-re, és egy helyen a közepén: 22,5 cm-nél. Ezen a három helyen fog a három oktaéder lógni.

Vágj le a damilból 3 db, kb. 45 cm-es darabot, és mindhárom végére köss jó erősen egy gemkapcsot.

Ha ezekkel megvagy, töltsd le, és nyomtasd ki a sablont három példányban.

Ezután vedd elő a fényes papírokat: egy pirosat, egy sárgát, és egy kéket. Mindegyik hátuljára ragassz egyet a sablonból – én ragasztó stiftet használtam ehhez a lépéshez.

Ha ezzel elkészültél, vágd ki a papírokat a külső vonalak mentén. Ezt csináld lassan, kisebb darabonként haladva. Ne próbáld az egészet kürölvágni egy vágással, mert úgy összegyűrődhet a fényes papír, és kevésbé lesz szép a végeredmény. Igyekezz minél pontosabban vágni; a „füleknél” viszont nem baj, ha nem tökéletes a vágás, azokat be fogjuk hajtani! Így kell kinéznie a sablonodnak, mikor ezzel végeztél:

A következő a lépés az oktaéderek hajtogatása; a háromszögeket egyesével be kell hajtogatnod, hogy a fényes papíron egy látható, egyenes vonal keletkezzen. Mindig befelé hatjsd a háromszögeket, a nyomtatott oldal irányába, ne pedig kifelé, a fényes papír irányába! A belső vonalak segítenek a hajtogatásnál, hogy jó helyre kerüljenek a hajtásaid. A legbelső háromszögek közti vonalnál nem igazán van viszonyítási pontod, ezért csinálhatod úgy, hogy lassan a körmöddel benyomkodod a vonalat, és így már könnyű lesz megtalálni, hogy hol kell meghajtanod. Ha ezzel megvagy, ugyanezzel a körmös módszerrel hajtsd meg a szélén található „füleket” is. A végeredmény valahogy így kell, hogy kinézzen:

Most következik az összeragasztás. Ehhez használhatsz ragasztópisztolyt; nekem azzal meggyűlt a bajom, és a pillanatragasztóval sokkal könnyebb volt dolgozni. Ragasztózd be az egyik „fület”, és ragaszd a mellette lévő papír aljára. Nem árt egy kicsit várni, hogy odaragadjon, és addig is mindkét oldalról nyomva tartani. Ha egy fület megfogott a ragasztó, jöhet is a következő. Mielőtt az utolsókat is megragasztanád, vezesd bele az oktaédered közepébe a damilt, aminek a végére a gemkapcsot kötötted. A gemkapocsnak benn kell maradnia az oktaéderben, a damilnak pedig az oktaéder tetejéből kell kilógnia. Ezután „csukd be” az oktaédert: vagyis ragaszd meg az utolsónak maradt füleket is.

Ha mindhárom oktaéderrel elkészültél, a következő feladat, hogy felkösd őket a rúdon kijelölt helyükre. A sárga kerül középre, egy kicsit magasabba, mint a szélen helyet foglaló kék és piros. A kék és piros oktaéder 25 cm-re lógjon a rúdtól, a sárga pedig 18 cm-re.

Miután ezzel a lépéssel is megvagy, már csak a kulcskarikát kell a forgóhoz rögzítened, hogy ezzel fel tudd majd lógatni. A rúd végeitől 2-2 cm-re jelöld meg ceruzával. Vágj le két darab damilt, mindkettő legyen kb. 29 cm-es. Ezután kösd erősen a kijelölt helyre a damilt, a másik végét pedig a kulcskarikádra: a lényeg, hogy középre kerüljön, így a forgó egyenesen álljon. Hogy ne mozogjanak arrébb a damilok, a végén érdemes mindenhol egy cseppnyi ragasztót odacseppenteni a ragasztópisztolyból.

Ezzel el is készült a saját oktaéder forgód.

Ha valami nem volt teljesen világos így leírva, ebben a videóban megnézheted az elkészítés módját:

Ha kipróbáltad, írd meg nekem instagramon, Facebookon, vagy akár e-mailben, hogy hogy sikerült!

Kisbabád született, még csak tervezitek, vagy esetleg most várjátok őt?

A Montessori Babáknak e-bookomban (katt!) mindent megtalálsz a forgókról, az első év játékairól, és még rengeteg hasznos információt arról, hogyan alkalmazzátok a Montessori szemléletmódot az első évben!