_{A Montessori pedagógia legfontosabb alappillére}

A tisztelet (főnév) jelentése a szótár szerint:

1. Csodálat érzése valaki iránt a tulajdonságai, tudása vagy hozzáértése miatt.

Nagy tisztelettel van a tanára iránt.

2. Valaki iránt tanúsított nagyrabecsülés.

Nagy tisztelettel viseltetnek iránta az emberek. Nagy tiszteletben tartja a főnökét.

3. Külső jel, mely által valaki iránt nagyrabecsülésünket nyilatkoztatjuk ki.

Tisztelettel közeleg valaki felé.

Montessori rendkívül fontosnak tartotta, hogy tiszteljük a gyerekeket. De mit is jelent pontosan a tisztelet? Szükséges-e kivívni egy másik ember tiszeteletét, vagy a tisztelet egy olyan dolog, ami alanyi jogon jár mindenkinek? Montessori értelmezésében a tisztelet mindenkinek kijár bőrszíntől, vallástól, származástól, életkortól függetlenül. A tisztelet egyébként kiterjed nem csak az emberekre, hanem az összes élőlényre, és a természetre is.

A Montessori szemlélet szerint a tisztelet alapvetően megillet mindenkit, beleértve a gyerekeket is. Sőt, a gyerekeket Montessori szerint még egy kicsivel nagyobb tisztelettel kell illetnünk, mint a felnőtteket. Azt, hogy egy gyereknek tisztelnie kell a szüleit általában alapértelmezettnek vesszük. De vajon mennyire tiszteljük mi magunk, szülők, a gyerekeinket? Honnan és miből tanulnák meg, hogy mit jelent tisztelni egymást, mint a mi példamutatásunkból? Alapvetés, hogy tisztelni kell a nálunk idősebbeket, pláne a szüleinket. De elvárhatunk-e tiszteletet úgy, ha mi magunk nem tiszteljük a gyerekeinket? Elvárhatjuk-e a tiszteletet, ha nincsenek tisztában a fogalom jelentésével? (Érdemes elgondolkodni, hogy egyáltalán mi magunk mit értünk pontosan a „tisztelet” alatt?)

Persze a gyerekek nem csak a velünk való interakcióinkból tanulnak, és vonnak le következtetéseket. Igaz ez a partnerünkkel való viszonyunkra, a család többi tagjával való viszonyunkra, vagy bármelyik hétköznapi interakciónkra. Gondoljunk arra, hogyan reagálunk, amikor a boltban nem éppen a legkedvesebb a kiszolgálás, vagy amikor vezetés közben valaki minden előjel nélkül bevág elénk az úton. Persze mi is tökéletlen emberek vagyunk, és nem robotok, ez is egy fontos tapasztalás a gyerekeknek, hogy néha mi is elveszítjük a fejünket, mi sem tudunk minden helyzetben higgadtak és megfontoltak maradni. Mégis fontos, hogy ezekben a pillanatokban hogyan nyilvánulunk meg, és hogyha esetleg nem pont úgy, ahogy szerettünk volna, akkor tudunk-e utána bocsánatot kérni, belátni, hogy hibáztunk. Én tudatosan igyekszem rászoktatni magam, hogyha olyan mondok, (akkor is, amikor a gyerekek nincsenek ott!) amiről utólag rájövök, hogy meggondolatlan volt, akkor kijavítsam magam, és elismerjem, hogy nem jól fogalmaztam. 

Nagyon sokat gondolkoztam a tisztelet fogalmán, és a hozzá való viszonyomon, mégis úgy éreztem, hogy valami nem teljesen tiszta. Végül szembejött velem egy poszt a Facebookon, ami segített megvilágosodni. A tisztelet fogalmát néha úgy használjuk, hogy a jelentése: tisztelni valakit, mint embert. Máskor viszont úgy használják, hogy a jelentése: tisztelni valakit, mint nálam nagyobb hatalommal bíró személyt. Sokszor, amikor szülők arra panaszkodnak, hogy nem tisztelik őket a gyerekeik, valójában arra gondoltak, hogy nem tisztelik őket, mint náluk nagyobb hatalommal bíró személyeket. Ez a fajta tisztelet viszont félelmen alapul, hiszen a szülő erőfölényben van, ami alá-felérendeltségi viszonyt eredményez.

Azt várják el a gyerekektől, hogy tiszteljék őket (mint nagyobb hatalmú embereket), hogy cserébe ők is tiszteljék a gyerekeket (mint embereket). Az, ha egy gyerek fél valamelyik szülőjének az esetleges reakciójától, és emiatt nem tesz meg valamit, az nem tisztelet. Az, ha mindig a szülőé az utolsó szó, vagy ha mindig a felnőtteknek van igaza, szintén nem tisztelet. A tiszteletet nem tudjuk másképpen tanítani, mint azzal, hogy mi magunk tisztelettel bánunk a gyerekekkel, és másokkal is az életünkben. Ami ebben a csodálatos, hogy azáltal, hogy elkezdünk tudatosan odafigyelni arra, hogy tisztelettel bánjunk a körülöttünk élőkkel, a saját életünk is megváltozik. Fontos, hogy elsősorban nem azért mutatunk tiszteletet a gyerekünknek, hogy ő is tiszteljen minket, hanem azért, mert hisszük, hogy megilleti őt is. Ha csak eljátsszuk a tiszteletet a gyerekek előtt, de valójában nem hiszünk benne, amint nem figyelnek, vagy nincsenek ott, már nem is foglalkozunk vele, azt tudni és érezni fogják, és csak annyit fognak belőle tanulni, hogy a szüleim nem őszinték velem.

Magda Gerber mondta, hogy „Sok ártalmas dolgot követtek már el a szeretet nevében, míg a tisztelet nevében nem lehetséges ártani.” Instagram story-ban kérdeztem erről a követőimet, és többen írták, hogy a szeretet tisztelet nélkül nem is valódi szeretet, mert a kettő fogalom elidegeníthetetlenül összefonódik egymással. Egyetértek velük, mégis nem egyszer hallottam már szülőktől, hogy azért tettek valami egyértelműen károsat és bántót a gyerekeikkel, mert szeretik őket, és a legjobbat akarták nekik. Ezért gondolom, hogy a szeretetnél is fontosabb, hogy tiszteljük is a gyermekeinket, és a gyermekeket úgy általában. Próbáljunk meg egy szűrőt használni, mikor velük, róluk beszélünk, vagy velük teszünk valamit, és ez a szűrő pedig legyen: „Ezzel most tisztelem őt vagy sem?”

Az alábbi bejegyzést instagramon osztottam meg, a story highlight-okba pedig lementettem a tisztelettel kapcsolatos egyéb kérdéseket, válaszokat, gondolatokat. Ha kíváncsiak vagytok a többi 8 alappillérre, a kalauzok közé elmentettem őket, vagy a profilomon visszagörgetve is megtalálhatjátok őket.

Kövessetek ott is, és osszátok meg velem a véleményeteket! (A képekre kattintva a profilomra juttok, vagy itt megtaláljátok: https://www.instagram.com/100szazalekmontessori/)