Az újszülöttek fejletlen látással jönnek a világra, ami a korai hónapokban azonban hatalmas fejlődésen megy keresztül. Születésük után kb. 30 cm-re látnak a legjobban, ami nagyjából a szoptató anyuka arcának távolsága tőlük. Az első hónapokban a kontrasztos dolgok látványa kelti fel elsősorban az érdeklődésüket, mivel a látásuk nem éles még.

Maria Montessori ugyan nem készített eszközöket ennek a korosztálynak, később a fennmaradt írásaiból kiindulva mégis létrehoztak egy egységes Montessori „tantervet”. A Montessori környezetekben használt körforgókról fogok írni külön bejegyzésben, ezek használatának megvan a pontos sorrendje, ami követi a baba látásfejlődését.

Ezt a forgót Nicole Kavanaugh blogján láttam, és megtetszett az egyszerűsége (mind kinézetben, mind elkészítésében). Link az eredeti bejegyzéshez (katt!). A tradícionális Montessori forgók elkészítése nekem nehezebb volt ennél, és a beszerzendők listája sem hosszú vagy bonyolult. Ha te is kezdvet kaptál az elkészítéséhez, olvass tovább!

Amire szükséged lesz ehhez a forgóhoz:

• Egy kisebb átmérőjű hímzőkeret (az enyém 100 mm-es, innen rendeltem)

• Kisebb méretű papír-vagy hungarocell golyók (én papírt használtam környezetvédelmi okokból, innen rendeltem) – így utólag azt gondolom, hogy igazából kicsit nagyobb méret jobb lett volna

• Fehér cérna, vagy damil
• Fekete (alkoholos) filctoll

Elkészítése:

Először különböző mintákat rajzoltam fekete alkoholos filccel a golyókra (igyekeztem olyan mintákat választani, hogy minél jobban látható legyen a kontraszt). Utána egy tűt átszúrtam a cérnával a papírgolyókon (ez nem volt nagyon könnyű, hungarocellbe egyértelműen könnyebben lehetett volna szúrni, de azért nem is volt lehetetlen), és az aljára kötöttem egy csomót. Ezután a kész golyókat odacsomóztam a hímzőkeretre, változó hosszúságú cérnákra. A végén pedig négy helyen hozzákötöttem a hímzőkeretet egy kulcscsomóhoz, így fel lehet akasztani a forgót. Nekem egyébként ez a része volt a legnehezebb, mert sehogy sem akart egyensúlyba kerülni a keret, és mindig ferde lett. Fel is adtam a tökéletességre törekvést, olvastam valahol, hogy a kész mindig jobb, mint a tökéletes, és nem akartam már ezen stresszelni a 36. héten :). Aztán miután kész lett, még tudtam rajta kicsit váloztatni, így most egész egyenes lett végül. Én a biztonság kedvéért azért ragasztópisztollyal rögzítettem a kulcscsomónál is, és azokon a helyeken, ahol a keret és a cérna találkoznak.

A forgó felakasztása:

Akasszuk a forgót kb. 30 cm magasra, lehetőleg kb. a baba hasával egyvonalba (azért ne az arca fölé közvetlenül, mert úgy nehezebben tud máshova nézni, hogyha már úgy érzi, elég volt neki). Én egy olyan megoldást válaszottam, hogy egy fali konzolra (ehhez hasonló) akasztottam egy hosszabb szalagot (így tudom változtatni a magasságát), a szalag végére pedig egy kulcscsomót tettem. A forgóhoz rögzített kulcscsomót, és a szalagról lelógatott kulcscsomót pedig már egymásba tudtam kapcsolni. Ezen a képen látszik:

A forgó használata:

Fontos, hogy a forgókat nem a baba kiságya, vagy pelenkázója fölé akasszuk, hanem az úgynevezett „mozgásterébe” helyezzük, ahova olyan pillanatokban tesszük őt, amikor éppen éber, érdeklődő, és jókedvű. Ilyenkor lehetőleg ne vonjuk el a figyelmét, hanem hagyjuk, hogy nézelődjön, és koncentráljon, ameddig szeretne. Ha úgy látjuk, hogy már nem akarja a forgót nézni (elfordítja a fejét, vagy nyűgösködni kezd), akkor vegyük el a forgót, vagy a babát helyezzük máshova, például vegyük a karjainkba.

Ha kipróbáltad, írd meg nekem instagramon, Facebookon, vagy akár e-mailben, hogy hogy sikerült!

Kisbabád született, még csak tervezitek, vagy esetleg most várjátok őt?

A Montessori Babáknak e-bookomban (katt!) mindent megtalálsz a forgókról, az első év játékairól, és még rengeteg hasznos információt arról, hogyan alkalmazzátok a Montessori szemléletmódot az első évben!